Szeptember 12-én hullt ki Eszter első tejfoga. Ovis társától, Hannától már részletesen hallotta, hogy ilyenkor a fogacskát a párna alá kell tenni, a fogtündér elviszi s hoz helyette ajándékot. Mi eleve nem akartunk volna belemenni még egy ilyen “mesébe”, már nagynak tartjuk, nehogy az angyal meg a Mikulás  a no-name-import-tündérrel együtt lebukjon…

De aztán még cifrább lett nálunk a helyzet… Reggel esett ki az a fogacska, én siettem dolgozni, rátettem egy fehér noteszlapra a konyhapultra, jött Nagymama gyerekvigyázóba, nem mondtam neki, hogy ott van, ő nem látta, papirost eltette…. Fog eltűnt… Hiába végeztem kisebb nagytakarítást délután a konyhában, nyoma veszett. Este aztán dillemáztunk Aloisszal skypon, hogy most akkor legyen a mi otthonunkban ilyen tündér vagy sem…. Elvégre most már fog sincs, amiért cserébe hozzon valamit. S Eszter lefekvés előtt írt a tündérnek, hogy hozza vissza a fogát.. még 10 lejt is betett neki a párnája alá jutalmul… S azt is mondta, hogy ő azt gondolja, hogy nincs is ilyen tündér, s Hannának az anyukája találta ki az egészet, merthogy történetesen még Tündének is hívják. És reggel, ha talál valamit a párnája alatt, akkor előbb meg fog kérdezni engem, hogy nem én voltam-e…

Hát persze nem talált semmit:) A második kihullt fogacskáig még van időnk töprengeni a tündér sorsán. Hisz akkor remélhetőleg már a fog is meglesz.