Dominik átaludta az istentiszteletet meg a gyerekek karácsonyi műsorát, akárcsak előző nap a karácsonyi koncertet a Kultúrpalotában. Ki volt nagyon fáradva az utóbbi napokban, szegényke.

Eszter ügyesen mondta a versét, nagyon kevés gyakorlás után, én annyi idő után felét se tudtam a szövegének, pedig együtt tanultuk.

A templomból az Aleeára mentünk haza, s kissé csalódottak voltak a gyerekek, hogy nálunk még nem járt az angyal. Mondták, biztos majd reggel jön, sok volt a dolga. Aloisnak megmelegítettem a spagettit, ami ebédről maradt, a gyerekek megették a chipszet és a pufulécet a templomi csomagból – szép kis karácsonyi Festessen… Aztán Eszternek “jutott eszébe”, hogy menjünk a telekre, lehet, az angyal azt hitte, már elköltöztünk… És aztán tényleg, 24-e lett az a nap, amikor először itt aludtunk, és többet nem az Aleeán, a következő napokon se.. csak pakolni, rámolni, csomagolni jártunk vissza, ma aztán a bútorainkat is elhozták. De még nem búcsúztuk el a lakástól, még sokmindenünk ott van.

Szóval Szenteste nagy volt aztán az öröm, amikor itt várt a karácsonyfa! Megállapították, hogy nincs rajta kakas (pedig fel volt fűzve idejében, csak Alois a nagy rohanásban elfelejtette feldobálni), sem szaloncukor (azt egészen addig a pillanatig senki nem vette észre.. teljesen kiment a fejünkből, hogy az is jár egy tisztességes karácsonyfára..:))

Eszter sikongatott (a szó szoros értelmében), amikor a Monster High babáját kibontotta. Az egyéb MH-os dolgoknak is nagyon örült: könyvborítónak, órarendnek, tetkónak.

Domi Bobbá vált azon az estén (=Bob, az ezermester): sok szerszámot kapott és egy elemes fúrógépet. Azóta büszkén megy Alois nyomdokaiban egész nap, hogy mit is kell akkor ők szereljenek:P

Átjött Nagymama és Csabi Tata, és Sárginya is, és ettünk tisztességes karácsonyi vacsorát is:) Akkor még nem sejtettük, hogy Csabi Tata pár óra múlva rosszul lesz, és Nagyival a sürgősségin töltik az éjszakát.. Hátborzongató… Istennek hála, jobban van.

Másnap meglátogattuk Dédit és Sárginyát, Erikáék is többször voltak nálunk. Ezek a találkozások hozták el az igazi karácsonyi hangulatot.

Ezen a szülinapon Domi is rajta lett a kanapés gyerek-fotón, hajlandó volt önszántából felmászni a többiek mellé:)

Ezen a szülinapon meghívott is volt, a Stone Hill együttes frontembere a kisfiával, akik muzsikáltak, együtt énekeltek és mondókáztak a gyerekekkel. És borotvahaboztak:)

Ezen a szülinapon megint finomak voltak a torták.

Ezen a szülinapon megint alkalmam volt pihenni és felüdülni.

Ezen a szülinapon a gyerekek újra jól érezték magukat.

A maradék három szülinapot két csoportra oszthatjuk: az “új” szülinapok (osztálytársaké) és a “megszokott”,  a Druszié. És itt korántsem állja meg a helyét az új=feltétlenül jó, szokásos=unalmas párosítás.

A két osztálytárs, két román kisfiú szülinapján sokan voltak, az egész osztály meg volt hívva, legtöbb vendég a nevét sem tudta a másiknak. Az egyik egy játszóházban zajlott, másik egy pizzázóban bohóc meghívottal, aki szórakoztatta a gyerekeket. Nos, Eszter többé-kevésbbé jól érezte magát, voltak kisebb incidensek a nyelv miatt – pl. a bohóctól kígyót szeretett volna lufiból, de az félreérette a șarpet sabie-nak… A zene annyira bömbölt, hogy alig hallottuk egyymás szavát és a hatéves ünnepelt megkérdezte tőlem, hogy nem az ő telefonja van-e véletlenül a kezemben…

Drusziéknál a meleg családias hangulat közepette Domin kitört az apahiány meg a fáradtság s oltári hisztit vágott le, nem akart a kanapéra ülni, hogy rajta legyen a csoportképen, aztán az volt a baj, hogy ő miért maradt ki belőle, aztán miért megyünk haza, de menjünk mégis azonnal… Szóval mozgalmas bulik voltak. Isten tartsa meg az ünnepelteket.

Kaptak két plüssnyuszit is, aminek a vártnál jobban örvendtek, rögtön elkezdtek szerepjátékozni a fűben, édes kettesben, nagy egyetértésben. Domi este megkérdezte: “A húsvéti nyuszi műanyagból van?“:P

Kecskeetetés Katóéknál és lent a kedvenc idén-húsvéti képem, a locsolás maga: