Énekeltek is, de mindvégig úgy, hogy számítógépről ment a dal, oszt ők karaokéztak – ismételten, már aki tudott, aki nem, az tátogott, aki azt sem, hát azt sem.

De a legjobb az egészben az utána következő pizzázás volt közösen a szülőkkel és a tanító nénivel. Valahogy olyan szerencsétlenül helyezkedtem, hogy mind apák mellé kerültem, akiket nem is ismertem. De a baj nem az volt, hanem … jaj, el kell képzelni “A” tipikus román férfit (ez most nagyon sztereotíp lesz, de nem tudom visszafogni magam, elnézést…) rövidnadrágban, polóban, kidudoró sörpocakkal, idióta vigyorral az arcán. “Ce szérbáré frumoászö o foszt! Bíné kö n-á foszt páuzö. Kö á foszt szkurtö.”

Csemetéik eközben szedték szét a pizzázót, eltörtek pár poharat, repültek a szalvéták, pizzaszeletek asztal alatt és felett, sírás ordítás, evőeszközökkel csörömpölés. A régi tanító néni szerint eddigi 18 év praxisa alatt ilyen neveletlen generációval még nem volt dolga.

Vége van. Tapasztalatot szereztünk. Jót is, rosszat is.

Na, de az előadás az tényleg dicsérnivaló, színvonalas volt, mint mindig! A “Kőleves” című mese előadva, magyarosan, székely ruhában, megfelelő díszlettel, énekekkel. Volt dobolás, versek, a nagyok búcsúztatása. Domi elmondta a versét a színpadon, másodszor életében (karácsonykor először), változatlanul most se hallotta senki:), pedig Eszter is vele volt a színpadon, hogy támogassa, ő mondta a vers második felét. Arról nem beszélve, hogy óvó néni már nem tudván mit kezdjen a szerepelni-utáló csemeténkkel, aki szintén nem tudván mit kezdjem magával a szegény, hogy ebből a helyzetből meneküljön, azt találta ki vala, hogy azért nem tanulja meg a versét, mert nem tetszik neki. Erre óvó néni azt mondá, jó, válassz otthon másikat. Na, így bökött rá a Napsugár épp aktuális számában egy sárkányról szóló versre, ami hosszú is volt, nehéz is, innen jött aztán az ötlet, hogy Eszterrel ketten adják elő. Hamar megtanulták, Domi is, szóval továbbra is világos, hogy fiacska képes memorizálni.

Az inggel az volt a helyzet (nálunk semmi nem megy simán), hogy Domi nem akar inget felvenni. Kiegyeztünk, hogy csak épp arra a rövid időre, míg szaval:)

Az előadás után túrós púszkát ettünk kolbásszal és vizipisztolycsata is volt. Déli 3 órakor jöttünk el, még mentünk Eszter jövőbeni osztályához Gegesbe kirándulni.

Eszter ügyes. MIndent tud seperc alatt, amit tanítanak neki. Szász néptáncot is úgy rop, ahogy én soha nem is fogok. Dominak is tetszett az ünnepség, mert nyert a tombolán egy társasjátékot. Frau Moni is ott volt a kisfiával.

Megint volt biciklis felvonulás egyszer az oviban, talán június elején – olyan rég nem írtam, nem tudom a pontos időpontokat. Annyi maradt meg az egészből, hogy Domi nagyon szófogadatlan volt és nem maradt Eszter és Óvó néni mellett a felvonulás alatt, mint ahogy megbeszéltük. Én nem biciklizem, főleg nem tömegben, Alois nem tudott jönni, gyalog kísértem őket. Hát a drága fiacskámat egyszer csak a csapatot vezető rendőr autó mellett(!) látom. Hát jövőre ezt a dolgot vagy apájukkal fogják lezavarni vagy kihagyjuk.