Domi bátran kiállt és elmondta a versét. Büszkén, mint egy nagy, aki iskolába készül…

Na, de az előadás az tényleg dicsérnivaló, színvonalas volt, mint mindig! A “Kőleves” című mese előadva, magyarosan, székely ruhában, megfelelő díszlettel, énekekkel. Volt dobolás, versek, a nagyok búcsúztatása. Domi elmondta a versét a színpadon, másodszor életében (karácsonykor először), változatlanul most se hallotta senki:), pedig Eszter is vele volt a színpadon, hogy támogassa, ő mondta a vers második felét. Arról nem beszélve, hogy óvó néni már nem tudván mit kezdjen a szerepelni-utáló csemeténkkel, aki szintén nem tudván mit kezdjem magával a szegény, hogy ebből a helyzetből meneküljön, azt találta ki vala, hogy azért nem tanulja meg a versét, mert nem tetszik neki. Erre óvó néni azt mondá, jó, válassz otthon másikat. Na, így bökött rá a Napsugár épp aktuális számában egy sárkányról szóló versre, ami hosszú is volt, nehéz is, innen jött aztán az ötlet, hogy Eszterrel ketten adják elő. Hamar megtanulták, Domi is, szóval továbbra is világos, hogy fiacska képes memorizálni.

Az inggel az volt a helyzet (nálunk semmi nem megy simán), hogy Domi nem akar inget felvenni. Kiegyeztünk, hogy csak épp arra a rövid időre, míg szaval:)

Az előadás után túrós púszkát ettünk kolbásszal és vizipisztolycsata is volt. Déli 3 órakor jöttünk el, még mentünk Eszter jövőbeni osztályához Gegesbe kirándulni.

Én vezettem oda-vissza, nem aludtunk ott, Domi felfedezte magának a bordásfalat, Eszter bezáródott a vécébe, óvó néni csábította Esztert, hogy maradjon ott vele, aztán mégse, a nárciszmező szép volt.

Hogy miért nem találok most egy nárciszmezős képet?! Az is van valahol…

Megint volt biciklis felvonulás egyszer az oviban, talán június elején – olyan rég nem írtam, nem tudom a pontos időpontokat. Annyi maradt meg az egészből, hogy Domi nagyon szófogadatlan volt és nem maradt Eszter és Óvó néni mellett a felvonulás alatt, mint ahogy megbeszéltük. Én nem biciklizem, főleg nem tömegben, Alois nem tudott jönni, gyalog kísértem őket. Hát a drága fiacskámat egyszer csak a csapatot vezető rendőr autó mellett(!) látom. Hát jövőre ezt a dolgot vagy apájukkal fogják lezavarni vagy kihagyjuk.

Ez az ovis karácsony számomra kicsit furcsa volt. Alois viszont azt mondja, hogy eddig ez az ovis rendezvény tetszett neki a legjobban.

Azzal kezdődőtt, hogy a gyerekek elmondták a versüket, majd az óvó nénik elbábozták a karácsonyi történetet. Domi nagyon büszke volt magára és mi is rá, mert kiment óvó néni mellé és elmondta a versét, amit otthon nagyon rövid idő alatt tanult meg. (Nem tudom, hogy csak okos, mint a nővére, vagy minden kicsi gyerek ilyen fogékony:D) Igaz, hogy nagyon halkan mondta, de ahhoz viszonyítva, hogy a tavaly az ölömből nézte végig a többieket, nagyot haladt ő, a maga saját tempójában.

Utána átmentünk a másik terembe, ahol várt az előkészített adventi spirál. Ez annyit jelent, hogy ki volt rakva a földön egy spirál fenyőágakból, közében egy magaslaton, amelyet lepel borított, égett egy gyertya, a gyerekek meg egyenként egy-egy almába szúrt fehér gyertyával végigvonultak a kijelölt úton, meggyújtották a gyertyát, letették valahova a fenyőre és kivonultak. Mindeközben a szülők kellett, hogy énekeljenek gyímesi karácsonyi dalokat – a szövegeket megkaptuk, de a dalokat nem nagyon ismertük… Engem nagyon rossz érzés kerített hatalmába: a gyertya középen, magasan ravatalra emlékeztetett, a daloknak sirató dallama volt, az egész vontatottnak tűnt, sok idő eltelt, míg minden gyerek sorra került, a végén a társaság fele a folyosón volt, nem volt türelmük már. Persze, én se akarom, hogy a gyerekem kommersz dzsingöl bellszt énekeljen feltétlenül karácsonyi ünneplés címen, de valahogy ez sem jött be nekem. De, hangsúlyozom, ez csak személyes vélemény, sokmindenkinek tetszett.

Domi nagyon ügyes volt, nem gyúlt meg egyből a gyertyája, de kitartóan próbálkozott, míg sikerült, pedig senkitől nem kapott utasításokat. Eszter nem volt jó passzban, épp baj volt a gyomrával.

Fagyasztott tortát vittünk, amit Alois fogyasztás előtt még sütött is fél órát, finom volt, Domi is nagyon szerette. A palástot ezúttal én kaptam, Domi nem akarta magára ölteni:) Eszter örült, hogy egy órával hamarabb elhoztuk a suliból, az volt éppen az első napjuk az új tanci nénivel.

Óvó néninek is szülinapja volt, azt is ünnepeltük a végén.

Minden reggel egy ilyen rajzot készítünk Domival az oviban. Autó, fa cseresznyékkel és almákkal, napocska, virág s még valami, amit aznap rendel hozzá sebtiben: macika, madár, hóember, repülő stb. Ezután fel kell betűcimkézni az elemeket, ki hol van vagy micsoda. A szereplők: Domi, Eszter, Mámá, Tátá, Jutka, Nagyi, Agytata, Csabi Tata, Óvó néni, Dadus Néni, Régi Dadus Néni, Maci, Hóember, esetleg Findusz.

Ha ez megvan, összehajtogatjuk, beteszi az autós zsebbe, megpuszil és mosolyogva szalad az ablakhoz integetni:P Egyik reggel Óvó néni bekötötte a szemem, hogy lássuk, már úgy is le tudom-e rajzolni a képet:D Hát a hóember keze akkor kissé nem volt a helyén…:P

Az utolsó kép speciell a Domi kérésére született, bár az előtte lévő készítmény nem az ő csoportjuk műve. Az utolsó előtti felvétel igen, a földön lévő, középső tökből dió-egerek bújnak ki:P