Hát az úgy volt, hogy itt van Jutka néni, én rövid napos voltam, úgyhogy meg tudtuk osztani a gyerekeket. Eszterrel nem voltam moziban tán egy éve, a Csingilingi-nézés óta, úgyhogy bevállaltunk egy görbe napot:P A Hupikék Törpikék 2-t hétköznapokon csak egyszer vetítik délben kettő előtt tíz perccel, úgyhogy tényleg nem ebdeltünk, hanem a kezébe nyomtam Eszternek egy banánt, megitta az ovis tejét, s a moziban kakast is kapott, úgyhogy züllöttünk rendesen:D

Mondanom sem kell, hogy Eszter roppant élvezte a dolgot, a rajzfilmet is lelkesen végigültük (másfél órás); az külön hab volt neki a tortán, hogy az egész moziban senki nem volt rajtunk kívül. Nekem a rajzfilm nem tetszett annyira, mint a múltkori Csingilingi, de én nem vagyok jó mérce ebben, mert itthon se ülnék le önszántamból éppen rajzfilmet nézni. Nem tudom, hogy ez génfüggő-e (esetleg nemfüggő?), de emlékszem, gyerekkoromban nálunk sem Anyu volt az, aki bármikor lelkesen bekapcsolódott egy-egy rajzfilmnézésbe, hanem Apu. Szóval én szívesen megyek moziba rajzfilmért, mert élvezem, hogy a gyerek élvezi, de én nem élvezem annyira, hogy magamért is odamennék ezért.