Plussz Rumini-játszótér Budapesten

Köszönjük, Apa. (Télen sem felejtem el:))

Imádjuk a parkjait!

Utolsó képen Eszter új biciklije, amelyet útban hazafelé vettünk. Az üzletben elszégyelltem magam, mert Domi is kipróbált egy biciklit és az elején fogalma sem volt, hogy kell pedálozni… Neki még soha nem volt pedálosa… Most megkapta az Eszter régijét:)

Na, de az előadás az tényleg dicsérnivaló, színvonalas volt, mint mindig! A “Kőleves” című mese előadva, magyarosan, székely ruhában, megfelelő díszlettel, énekekkel. Volt dobolás, versek, a nagyok búcsúztatása. Domi elmondta a versét a színpadon, másodszor életében (karácsonykor először), változatlanul most se hallotta senki:), pedig Eszter is vele volt a színpadon, hogy támogassa, ő mondta a vers második felét. Arról nem beszélve, hogy óvó néni már nem tudván mit kezdjen a szerepelni-utáló csemeténkkel, aki szintén nem tudván mit kezdjem magával a szegény, hogy ebből a helyzetből meneküljön, azt találta ki vala, hogy azért nem tanulja meg a versét, mert nem tetszik neki. Erre óvó néni azt mondá, jó, válassz otthon másikat. Na, így bökött rá a Napsugár épp aktuális számában egy sárkányról szóló versre, ami hosszú is volt, nehéz is, innen jött aztán az ötlet, hogy Eszterrel ketten adják elő. Hamar megtanulták, Domi is, szóval továbbra is világos, hogy fiacska képes memorizálni.

Az inggel az volt a helyzet (nálunk semmi nem megy simán), hogy Domi nem akar inget felvenni. Kiegyeztünk, hogy csak épp arra a rövid időre, míg szaval:)

Az előadás után túrós púszkát ettünk kolbásszal és vizipisztolycsata is volt. Déli 3 órakor jöttünk el, még mentünk Eszter jövőbeni osztályához Gegesbe kirándulni.