Eszter körülbelül 4 éve jár táncolni. Még soha nem volt párja, versenyekre egyénileg nevezett be, merthogy kevés a fiú, aki táncolni akar. (Mondjuk, ezen nem is csodálkozom, én se szívesen látnám a fiam, amint piperkőc módjára riszálja a csípőjét magassarkú cipőben…) No, de most, amikor már éppen arra készült, hogy otthagyja a táncot és elkezd intenzíven ping-pongozni (mert oda járnak az osztálytársnői, mert ott magyarul beszélnek, mert a tánciskolában senki nem készíti fel versenyekre és gyakorlatilag cha-chat tanul 4 éve…), megkapta Vladimirt. Mert ennek a fiúnak lelépett a párja. Eszter ismerte már a táncról, a fiú 11 éves, ötödikes és ők ketten németül kommunikálnak, mert Vladimir a Schillerbe jár. Eszter meg mai napig többet ért és jobban kommunikál németül, mint románul. Szóval, mire megszületett a nagy elhatározás, hogy váltani akar, mert ő versenyezni szeretne és nyerni (“Anya, álmomban a pódiumon álltunk serleggel a kezünkben, mert mi nyertünk!…”), bekavart a képbe Vladimir. Hogy ez valami isteni jel lenne?… Egy hete van dönteni… Mindenesetre nagyon szeret táncolni és színpadon ragyogni is.

(Hogy miért nem lehet ping-pong is, tánc is? Mert mind a kettő heti 3 edzést jelent. És 6 edzés zongora mellett nem fér bele. Pedig bírni biztos bírná, meg szeretné is. Ja, az első zongoravizsgáján csillagos Nagyon jót kapott:D)

A videót csak nem tudom feltenni, pedig egy extra rövidet is készítettem, direkt erre a célra, hogy lássad, Nénje, mit tud a csemete:) (Jutka néniéknek megmutatja majd élőben a tudományát:)) Szóval Isten bizony, ment ma ez a gyermek tiszta egyedül az Esztertől elörökölt piros biciklijével! Imitt nálunk, az utca végében, a parkolóban. S milyen büszke magára!:)

Abban a kérdésben, hogy a futóbiciklis gyermek hamarabb megtanul kétkerekűvel robogni, mint az, aki azelőtt pótkerekekkel gurult, még mindig nemigen tudunk állást foglalni. Eszternek is kb 3 alkalomba került, míg gurult egyedül (ő volt a pótkerekes), Dominak ez volt a második (ő a futóbicis:)), de azért még nem jelenteném ki, hogy tud biciklizni. S ő mindjárt 5 éves, Esztert korábban tanította Alois.

Mindenesetre a tanfolyamot és az edzőt csak reklámozni tudom.

Megint volt biciklis felvonulás egyszer az oviban, talán június elején – olyan rég nem írtam, nem tudom a pontos időpontokat. Annyi maradt meg az egészből, hogy Domi nagyon szófogadatlan volt és nem maradt Eszter és Óvó néni mellett a felvonulás alatt, mint ahogy megbeszéltük. Én nem biciklizem, főleg nem tömegben, Alois nem tudott jönni, gyalog kísértem őket. Hát a drága fiacskámat egyszer csak a csapatot vezető rendőr autó mellett(!) látom. Hát jövőre ezt a dolgot vagy apájukkal fogják lezavarni vagy kihagyjuk.